A Bükki Nemzeti park 1977. január 1-je óta biztosítja a Bükk hegység
természetes növény- és állatvilágának, tájképi és kultúrtörténeti
értékeinek fennmaradását. 43200 hektár nagyságú területének 97 %-a
erdő.
A földtörténeti ó- és középkorban mintegy 70 millió éven át a hegység
mai területén tenger hullámzott. Az ebben az időben képződött mészkő-
és agyag lerakódás egyedülálló a Kárpát-medencében. Az agyagpala
réteget egykor tetőfedéshez bányászták.
A Bükk több száz barlangot számláló karsztrendszere ivóvízvédelem
szempontjából kiemelkedő értékű, és az egyes barlangok (Istállós-kő,
Subalyuk, Szeleta stb.) ősrégészeti leletei révén értékesek a tudomány
számára.
Az ember jelenlétét igazoló legrégebbi leletek azok a kb. 100 ezer
éves kőeszközök, amelyek a Lambrecht Kálmán barlangban végzett kutatások
nyomán kerültek a felszínre. A Subalyuk barlangban a neander-völgyi
típusú embercsoporthoz tartozó nő és gyermek csontmaradványait találták.
A Szeleta-barlangból előkerült leletanyagot a tudomány önálló kultúraként
jegyzi.
A hegység peremén várromok helyét jelző nevek sora szól a magyar
középkor történelméről (Odorvár, Cserépvár, Vár-hegy stb.). Kolostor
romokat is őriznek a bükki erdők (Szentléleken Pálos, a Barát-völgyben
Kartauzi szerzetesek örökén).
A nemzeti park egész területe a jelzett turistautakon szabadon látogatható,
de egyes fajok élőhelyeinek megközelítését a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
korlátozhatja.
Speciális érdeklődésű csoportok (madarász, lepkész stb.) a látogatással
kapcsolatban tájékozódjanak, kérjék meg a látogatáshoz az igazgatóság
engedélyét.
A nemzeti park igazgatóság bemutatóhelyei: Lillafüreden két idegenforgalmi
barlang (Szt. István - cseppkő és Anna - mésztufa), Szilvásváradon
a Bükk természeti képe kiállítás, A Hór-völgyben Oszlán tájház, helytörténeti
gyűjtemény mutatja be a nemzeti park természeti és kulturális értékeit.
Természetismereti bemutató ösvények, sétautak rendszere áll a nemzeti
park értékeinek megismerése iránt érdeklődők segítségére.