A várnak utoljára a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején volt katonai jelentősége. Ezután megszűnt az erőd szerepe, és bástyáit, falait kőbányának használva részben a várból épült fel a barokk Eger.
A gazdag történelmi múlttal rendelkező vár emberöltőkön keresztül pusztult, omladozott. Elsőként Pyrker János László egri érsek lépett fel a nemzeti érték megmentése és megbecsülése érdekében. Az ő idejében, az 1830-as években kezdődött az első ásatás a várban. Restauráltatta a belső és a külső vár közötti átjárást biztosító Setét-kaput, és a boltívei alatt kialakított „Dobó-kápolná”-ban helyezte el a Dobóruszkán eltemetett egykori várkapitány vörös márvány síremlékének az ottani templomból származó domborműves fedőlapját. Az ásatások során előkerült székesegyház egyik pillérkötegén 1835-ben helyezték el Szent István ma is látható szobrát, Marco Casagrande alkotását.
Az első tudományos igényű régészeti ásatásra 1862-ben került sor, amikor a középkori székesegyház egyes részletei felszínre kerültek. Miután 1870-ben a vár jelentékeny része kincstári birtokban kaszárnya volt, Balogh János honvéd főhadnagy kezdett el korának romantikus szellemében foglalkozni az erőd múltjával, hadtörténeti emlékeivel.
Az „egri csoda” halhatatlan krónikása Gárdonyi Géza, aki a könyv alakban 1901-ben megjelent Egri Csillagok című regényével az egri vár kultuszának igazi megteremtője és serkentője. Műve e téma máig legszebb irodalmi alkotása és minden idők legnépszerűbb magyar regénye.
A 19. század második felében folytatott ásatások után Gárdonyi regénye irányította a figyelmet az egri vár múltjára és a történeti értékek bemutatására. A várvédelem 350. évfordulóján, 1902-ben alakították ki a Setét-kapuban honfoglaló őseink díszsírhelyét, és helyeztek elé emléktáblát, párhuzamba állítva az 1552-es várvédő hősök és a honfoglaló ősök érdemeit.
A két világháború között dr. Pataki Vidor János, dr. Pálosi Ervin és dr. Lénárt János egri tanárok vezetésével tárták fel a föld alatti kaszárnyatermeket, ágyútermeket és aknafigyelő folyosókat. Türk Frigyes már 1902-ben felvetette Egerben a vármúzeum gondolatát, de ehhez reális alapot az 1925-ben megindult várásatási munkák biztosítottak. Az Egri Vármúzeum első kiállítását, a lapidáriumot 1928-tól tekinthették meg a látogatók, 1931-től pedig már az emeleti kaszárnyatermekben is volt kiállítás. 1937-ben Barcsay Amant Zoltán a múzeum igazgatójaként magángyűjteményéből rendezhetett bemutatót a kazamatákhoz tartozó ágyútermekben.
Az egri vár hagyományainak és értékeinek mai őrzője a Dobó István Vármúzeum. A Vármúzeum a vár ábrázolásait, az elmúlt évszázadok leleteit, műkincseit és a nevezetes várvédelmet megörökítő képzőművészeti alkotásokat, illetve a jelenlegi várat bemutató album közreadásával adózik elődeinknek, az egri hősöknek. A 453 évvel ezelőtti győzelem helyszínére érkező mai látogatók a várfalak és bástyák néma kövei mögött is a várvédőket, helytállásukat idézhetik maguk elé.
A várdombon épült fel a Szent István alapította egri püspökség temploma, amelyet később többször átépítettek először román, majd gótikus stílusban.
A tatárjárás után a püspöki várat megerősítették, és egészen a 18. századig építették. Az erős vár így tudta 1552-ben megállítani a török haderőt. A vár azóta a hazafias helytállás szimbóluma. Falai között a Dobó István Vármúzeumban több állandó kiállítás is megtekinthető:
- Gótikus Püspöki Palota – az egri vár története
- Hősök Terme – az 1552-es várvédők emlékére létrehozott kiállítás
- Kazamaták – a vár föld alatti erődrendszere, román és gótikus kőtár
- Romkert – a románkori, gótikus és késő gótikus székesegyház helyreállított romjai
- Képtár – 16-19. századi festők műveivel
- Börtönkiállítás – kivégzés, tortúra (kínvallatás), megszégyenítés eszközei a régi Magyarországon
- Panoptikum
A vár történelmének és a vármúzeum kiállításainak köszönhetően a vár Eger egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványosságának számít. Évente mintegy félmillióan látogatják, iskolai évei alatt minden magyar diák megismerkedik az itteni történelmi emlékekkel.
Európában nagyon sok helyen találkozhatunk díszőrséggel erődökben, emlékhelyeknél. Magyarországon korhű ruhában, rendszeresen felálló díszőrség az utóbbi évtizedekben nem volt. Az egri várban 2003-tól kettős céllal valósult meg az őrségváltás. Az erőd az 1552. évi hősies védelem révén ma nemzeti emlékhely, ahol különösen fontos a hagyományok ápolása, a hagyományőrzés. Az őrség ruházata 16. századi végvári katonai viselet rekonstrukciója, mely fekete nemezsüvegből, selyemövvel összefogott hosszú dolmányból, fehér vászoningből, szűk posztónadrágból és rövid szárú bőrcsizmából áll. A felvezető tiszt rákfarkas sisakot, kacagányt, hadnagyi buzogányt és tiszti szablyát is visel. Az őröket rekonstruált 16. századi lándzsákkal állítják fel. A pihenő őrök korhű sátorban tartózkodnak, cserépedényekből fa evőeszközökkel étkeznek és korabeli kocka- és malomjátékkal múlatják az időt a következő váltásig. A 16. századi magyar katonai alakiságra vonatkozó adat nem maradt fenn, így a váltás koreográfiája a 18-19. századi vezényszavakra, mozdulatokra épül, melyet dobszó kísér. Az őrség három ponton áll: a Hősök terménél, a Setét-kapunál (ma ez a Kazamata bejárata) és a Varkoch-kapunál. Őrségváltás minden egész órában van, melyet napi egy alkalommal ágyúlövés kísér.
