Készül
az egri "Marcipánia"
Kopcsik Lajos művészetének múzeuma
A gazda Eger vagyonkezelő részvénytársasága. A társaság úgy döntött,
hogy újabb látványossággal növeli a város vonzerejét.
A Minaret mellett egy műemléki épületet, a régi mesterségről elnevezett
„harangöntő” házat szánták e célra. Marcipán múzeum, vagy ahogy
újabban Kopcsik Lajos nevezi: „Marcipánia” lesz itt. Méltó környezet
az immár nemzetközi hírű, kétszeresen is Guiness-rekorder mestercukrász
alkotásainak bemutatására. A sajószentpéteri születésű Kopcsik
Lajos tehetsége igazán Egerben bontakozott ki, innen indult munkáival
a hazai és nemzetközi versenyekre, ahonnan szinte minden esetben
aranyéremmel, első helyezéssel tért haza. Pályájának csúcsa lesz
a múzeum, ahol a cukrász artisztikában verhetetlen mester munkáinak
legszebb darabjai lesznek láthatóak.
Élete kész regény. A képzőművészethez való vonzódása, a szakmája
iránti olthatatlan szeretet, a megszállottságnak is nevezhető szorgalom
s persze a tehetség volt az, amelynek révén szinte egyedülállót
alkotott. Képek, szobrok, figurák, domborművek, festmény-másolatok
cukorból. S ami még hátra van és a Kopcsik múzeum egyik termének
dísze lesz: egy barokk szoba teljes berendezése. Kitalálhatta az
olvasó: mindez természetesen cukorból.
Idézzünk fel néhány epizódot az életútból: Berlin, szakács és
cukrász olimpia, 1996 szeptember. A csapat tagjai és az egyéni
versenyzők megérkeznek szerencsésen, Kopcsik Lajos kényes cukor
műveiből nem tört öszsze egyik sem. A sors jele: tíz munkájának
elhelyezésére éppen a tízes számot viselő asztalt kapta a rendezőktől.
„Nekem az elmúlt esztendőkben már volt elég részem elismerésekben,
hiszen a versenyen, ahol megjelentem, aranyérmet vagy első díjat
szereztem. Most mégis rettentően drukkoltam, soha nem volt bennem
ilyen szorongás – emlékszik a mester. – Titokban igen vágytam arra,
hogy egy aranyat hazavigyek. Dehogy szóltam volna én erről akárkinek
is! Vártam csendben és türelmetlenül. A kiállított munkák gyönyörűek,
a verseny magas színvonalú volt, a zsűri meg igen nagy szigorral
vizsgálódott.”
S az eredményhirdetéskor történt a csoda. Kopcsik Lajost szólítják
az elnöki asztalhoz, amikor a bronzokat, ezüstöket már kiosztották.
Aranyérem! Mégpedig nem is egy, hanem összesen tíz! A zsűri elnöke
az elképedt publikum előtt a magáról szinte mit sem tudó Kopcsik
mester nyakába egész köteggel akaszt az aranyérmekből. Tíz! Minden
munkáját díjazták, mindegyik aranyat ért. Ilyesmi még nem fordult
elő az olimpiák történetében. A közönség tombol, a magyarok zászlókat
lengetnek, meg sem várják, amíg lelép a pódiumról, ölelik, gratulálnak,
magasba emelik. Jönnek sorban a svájciak, németek, osztrákok, a
szakma kiválóságai, hogy kezet foghassanak vele. Lukács István,
a háromszoros Oscar-díjas szakácsmester a hátát lapogatja: megvertük
a világot!
Álma egy barokk szoba...
A Guiness-rekordok könyvébe bekerült
tíz arannyal együtt a következő esztendőkben a sorozatos versenyeken
összesen 29 aranyérmet szerzett, közöttük 11 olimpiai és 8 világbajnoki,
a többi pedig egyéb nemzetközi vetélkedő díja.
Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvette a Magyar Köztársasági
Érdemérem Kiskeresztjét, társszerzője volt az Oscar-díjasok című
könyvnek. „Heves Megyéért” kitüntető cím, s aztán a legmagasabb
városi elismerés: Eger Megyei Jogú Város díszpolgára. Nemcsak
Sajószentpéteren, Kazincbarcikán, de Egerben is ráköszönnek az
utcán.
„A múzeum, a barokk szoba. Erről az álmomról nem mondtam le,
s bár egyelőre csak a moszkvai megbízónak dolgoztam, néha azért
készítettem ezt-azt a magam gyönyörűségére is. Amit egyszer majd
kiállíthatok.”
Létezik hát motiváció, még azok után is, hogy minden kitüntetést,
díjat megkapott, s szerették, megbecsülték a környezetében. Még
mindig többet, még mindig látványosabbat. Török miniatúrák ihlették
az óriás cukorképet: Megbékélés a címe. A török időket idézve
részletek láthatóak rajta az Egri Csillagok-ból. A Kis-Dobó tér
egyik étterme, az Offi-ház büszkélkedhet ezzel a művel, ahol
egy egész falrészt elfoglal. A mérete egészen pontosan 3,5 négyzetméter!
Mi más teendő is következhetne ezután, mint benevezni a Guiness-rekordok
sorába, s máris következhet az újabb elismerés: 2001-ben bekerült
a Rekordok Könyvébe. Soha, senki nem nyert még egyszerre tíz
aranyérmet, mint ahogyan senki nem alkotott még ekkora képet
cukorból. Az egri Városháza dísztermének igazi ékessége az ország
és a város címere szintén Kopcsik Lajos alkotása.
Ikonok után újabban híres festők alkotásainak másolatai foglalkoztatják.
Közismert, hogy egy-egy festmény művészien elkészített másolata
is nagy értéket képvisel, s ha az anyaga cukorból van, az már
igazán különlegesség. Meg, persze, igazi kihívás. Bátorság kell
ahhoz, hogy valaki Van Gogh-ot, Miro-t, Monet-t másoljon. Ő megtette.
Van Gogh napraforgói cukorból is csodálatosak. Monet cukor halászhajói
az eredeti kép közelében kaptak helyet a Szépművészeti Múzeum
emlékezetes kiállításán.
Gyűlt s gyűlik az anyag ahhoz, hogy gazdag tárlat nyílhasson
a leendő Kopcsik Múzeumban, az egri vár tövében. Az sem lehet
már kérdés, hogy mi haszna a városnak egy ilyen létesítményből…
Fazola kapu
Különleges látványosság a belvárosban a Megyeháza bejáratát díszítő
kovácsoltvas kapu. Fazola Henrik munkája a kovácsművészet barokk
alkotása. Évszázados hagyományokat őriz, motívumai ma is mintákat
adnak a jelenkor művészeinek.
Konferencia-központ
Legnagyobb a régióban
Pályázat nyerteseként az egri Hotel Eger-Park
szálloda, s ezzel együtt természetesen a város meghatározó konferencia
központtá válhat a jövőben.
A szálloda felújítása nyomán Eger szívében a térség legnagyobb konferencia-központja
nyílt meg.
A modern, minden igényt kielégítő technikai eszközökkel felszerelt,
három külön szekcióteremre osztható kongresszusi terem összesen csaknem
hatszáz résztvevő befogadására alkalmas. Természetesen wellness központ,
gyógyászati részleg is várja ugyanitt a vendégeket, akik gépkocsijaikat
150 autó elhelyezésére alkalmas őrzött parkolóban bízhatják a személyzetre.
Az elmúlt hónapokban már számos nemzetközi esemény színhelye volt
a konferencia-központ, amely egyúttal Eger társasági életének színtere
is.
|