Tölgyfa és barrique

Napjainkban világszerte elterjedt a barrique-ban (kisméretű tölgyfa hordóban) történő érlelés, az ún. barrikolás, amit főleg a minőségi vörösboroknál alkalmaznak. Eredetileg csak a szállítandó bort töltötték a kis tölgyfa hordókba, feltehetőleg innen ered a felismerés, hogy az ilyen tárolókban tartott nedű színe, íze és illata új jellegzetességekkel gazdagodik. A barrikolás növeli a bor aromagazdagságát és komplexitását. A fa aromájának azonban nem szabad uralnia a bort, hanem csak hozzá kell járulnia az ízharmóniához. A fa befolyásolja a bor színét és struktúráját is. A fahordó óvja a bort a levegő oxigénjének káros hatásaitól, de ugyanakkor lehetővé teszi a bor légzését a dongák pórusain keresztül. A vörösbor cserzőanyagai így előnyösen fejlődnek és simulékonyabbá válnak.

A tölgyfa hordók használatánál döntő jelentőségű a tölgyfa származási helye, a dongák száradásának időtartama, valamint a hordó nyílt tűz feletti pörkölésének intenzitása is. Ettől függően a bor illata pirított kenyérre, kávéra vagy karamellre emlékeztet. Egy-egy ilyen hordót csak néhány alkalommal használnak fel, mert a másodszor vagy harmadszor megtöltött hordók egyre kevesebb aromát adnak át. A barrique-íz egyre népszerűbb.

A bandázás

Gazdáé a pince, asszonyé a pénz – mondja az egri szólás, utalva arra, hogy az asszonynép dolga a konyha és a háztartás vezetése, míg a pince a férfi munkaterülete és otthona egyben. Sok helyütt még a pincekulcs őrzése is a családfő feladata, s tudta nélkül a „szentélybe” nem léphet be senki. Az öregek emlékezetében még él a bandázás szokása, amikor a gazdák borkóstolás ürügyén kedélyesen iszogattak egymás pincéiben, mert meg kellett kóstolni, melyikük bora a legjobb. A bandázásokon asszonyok nem vehettek részt, mert íratlan szabály volt, hogy asszony más férfiak jelenlétében nem tartózkodhatott a pincében.

 

Szépasszonyvölgy

A legjobb ízű egri borok érlelőhelye

ASzépasszonyvölgy a legjobb ízű egri borok érlelőhelye. Nevéhez legendák sora fűződik. Bakó Ferenc néprajzkutató szerint a „Szépasszony” az ősvallás egyik istenasszonya volt, Vénuszhoz hasonló alak, a szerelem istennője. Neki mutattak be áldozatot ezen a helyen. A földművesek egy híresen szép asszonyról mesélnek, aki itt árusította az egyik pincében a jó egri bort. Mások szerint egy úri villa kikapós szépasszonyáról kapta nevét a völgy. A levéltári adatok alapján nem állapítható meg egyértelműen a név eredete, mint ahogy az első pincék építésének ideje sem. Az azonban bizonyos, hogy 1774-ben kezdték a völgy Öregsorának kialakítását püspök-földesúri engedély alapján. 1781-ben már 32 borospincéről számol be egy összeírás. A borházak az egri épületeken dolgozó kőfaragók közreműködésével készültek, egyes pincék díszítő faragványai erre utalnak. A pincéket az Eger határában több száz méter vastagságban megtalálható riolittufába vágták, mely kiválóan alakítható. További előny, hogy benne a bor állandó, 10-15 Co-os hőmérsékleten tartható az esztendő minden szakában. Emellett a pincében élő mohák és a nemes-

penész sajátos atmoszférát teremtenek, kellemes illatuk elősegíti a bor érlelődését, zamatának kialakulását. A ma közel 200 pincét számláló Szépasszonyvölgy az elmúlt évszázadokban szorosan összekapcsolódott az egri borok hírnevével.

Műemlék pincék:

9. számú borospince: Riolittufába vágott keskeny borház és pincék, melynek végéből rövidebb, vele párhuzamos kis ág nyílik. A borház bal oldalán, a falon domborműves faragvány látható.

15. számú borospince: A bejárat első oldalán elhelyezett faragvány szerint 1777-ben készült. A bejárattal szemben a pince falán barokk keretben feszület, felette ötágú korona látható. A pinceág nyílása szintén barokkosan keretelt, felette gazdag faragás.

24. számú „Istenes pince”

A szépasszonyvölgyi pincékben kóstolható leggyakoribb borok:

Egri Olasz Rizling: Üde zamatú, markáns savú, kesernyés utóízű fehér száraz bor. Egri Leányka: Rendkívül kellemes, szőlővirágra emlékeztető illatú, gazdag zamatú, kissé lágy, tüzes fehérbor. Száraz, félszáraz és félédes borként forgalmazzák. Egri Muskotály: A friss muskotályszőlő illatát és zamatát magában hordozó félédes fehérbor. Egri Chardonnay: A szőlőfajta adta lehetőségekkel élve az üde, friss, reduktív, gyümölcsös borok mellett újabban megtalálhatóak a barrikban (tölgyfa hordó) erjesztett és érlelt borok is. Egri Kékfrankos: Élénkvörös színű, diszkrét gyümölcsillattal bíró vörösbor. Üde savas jellege az idősebb boroknál finom ízharmóniában oldódik fel. Egri Cabernet Sauvignon: Mélyrubin színű, intenzív gyümölcsillattal bíró, hosszan tartó ízű, gazdag zamatú száraz vörösbor. Egri Bikavér: Élénk, rubinszínű, illatában gyümölcsösséget és az érleltséget komplexen magában hordozó, savaiban férfiasságot mutató, bársonyos harmóniájú száraz vörösbor. Az Egri Bikavér szabályzata szerint előállításához legalább három, a Hegyközség rendtartásában engedélyezett szőlőfajta borának házasítása szükséges.

1. oldal | 2. oldal